A Frozen Flower (Ssanghwajeom) 2008-as, koreai film. Rendezte Yu Ha (A Dirty Carnival, Marriage is a Crazy Thing). Főszereplők: Jo In-sung, Ju Jin-mo és Song Ji-hyo. A film a Goryeo Dinasztia (918-1392) korában játszódik, és egy, a királyi családon belüli, különös szerelmi drámáról szól, elsősorban szerelemről, féltékenységről, felségárulásról, birodalomépítésről és ármányokról.
A közel négymillió nézőt vonzó, 10 millió dolláros grandiózus produkció próbál mindenből sokat nyújtani, és ez a szexre hatványozottan igaz. Meglepő módon ez a recept, mármint a mindenből sokat-elv működik, és bár nem éri el egy Zhang Yimou-féle királydráma színvonalát, a nézőszámok mindenképpen a rendező és forgatókönyvíró Yoo Ha (A Dirty Carnival) elgondolásának helyességét igazolják. (Zhang Yimou pedig egyébként is külön kategória, valahol magasan a többi rendező felett, nincs értelme hozzá mérni bárkit is.) A film állítólag valós, történelmi eseményeken alapszik. Nem nevezik nevén az uralkodópárt, így a közönség nem kapcsolhatja majd akaratlanul is a kitalált történetet a valós király személyéhez. A film végén azonban, a stáblista hátterével egyértelműen beazonosíthatóvá teszik az 1351 és 1374 között regnáló Kongmin királyt.
Érdekes a történet, drámai és izgalmas, vannak szép kosztümök és látványos kardforgató-jelenetek is, úgyhogy ajánlom. Csak felnőtteknek.. a film tartalmaz néhány zavarbaejtő ágyjelenetet és némi brutalitást. Többek között egy intenzív csókjelenetet, ami az ilyesmivel aztán végképp nem találkozó koreai nézők közül valószínűleg sokkolt néhányat. A király (Ju Jin-mo) maga választja ki a leendő testőrségét alkotó fiatalokat, akik a legmagasabban képzett, leghűségesebb emberei lesznek. Királyukért szó nélkül ketté vágnak akárkit, sőt, néha még ennél többet is megtesznek, ha a felség úgy kívánja......már pedig úgy kívánja. A testőrség parancsnoka Hong Lim (Jo In-sung) nemcsak azért emelkedik ki a többiek közül, mert jól bánik a karddal és magas szinten műveli a harcművészeteket, hanem azért is, mert a király szeretője.
Oké, vannak csini, látszat ágyas bébik, de a király képtelen megérinteni egy nőt is, neki csak a parancsnok létezik. Azonban, amikor a birodalom sorsát csak egy örökös oldhatná meg, a király nem tudja tenni kötelességét. Már tíz éve házas, mégsem sikerül neki a dolog. Ennek megoldására a király azt találta ki, hogy a királyné és Hong Lim “jöjjön össze” néhány éjszakára, és így gondoskodjanak örökösről. A király természetesen sajátjaként nevelné a gyermeket, akit legalább annyira szeretne, mint Hong Lim-et. A történet azonban váratlan fordulatot vesz, hiszen a parancsnokról addig nem lehetett tudni, igazából melyik nemhez is vonzódik…
Miután egyértelművé válik, hogy Hong Lim és a királyné egymásba szerettek titkolózás kezdődik, szexi légyottok a könyvtárban, közben még a király felé is illene alkotni valamit, aztán az országot is meg kéne védeni, szegény parancsnok nem tud sokfelé szakadni, így aztán dönt.... Rengeteg részletet nem írhatok le a filmről, pedig szívesen megtenném, de akkor már túl sok lenne a spoiler. Az biztos, ebből a kis bevezetőből, közel sem derül ki annyi minden, mint amennyi történik a filmben. Igazán hosszú (142 perc) de végig lekötött. Egy unalmas pillanata sincs, a színészek jók, a díszlet fenomenális (nem is csoda, 10 usa-milla volt a büdzsé) , a történet meg egyenesen szuper, mellesleg meg is történt.
Az érzelmi részek(amik kiteszik a film nagy részét) pedig, zseniálisak. Ügyesen összevágott jelenetek, szavak nélkül mutatják be a szereplők érzéseit. A Frozen flower a filmben felcsendülő dal címe, mely férfi és nő szexuális kapcsolatáról szól. Nagyon melegen ajánlom megtekintésre, a tippet pedig köszönöm Billencsnek.
A film jobb megértése végett néhány háttérinformáció a korszakról. A XIV. század közepén járunk, a Koreát uraló Korjo-dinasztia (Goryeo-dinasztia, 918-1392) végóráiban. A változások időszaka ez, a filmbéli Kongmin király halála után 18 évvel vége a Korjok hatalmának, és jönnek a Csoszonok (Csoszon-dinasztia, másnéven Joseon-dinaszita, 1392-1897). Korea, illetve a névadó Korjo, ahogy azt a dinasztia után emlegették, a Kínát éppen uraló mongol Jüan-ház bábja. A Jüanok egyre kevésbé szimpatizálnak Kongmin királlyal, aki reformjaival elég sok ellenséget szerzett magának odahaza is, egyes vidékeket rablóbandák uralnak, és akkor a be-betörő japán kalózokról még meg sem emlékeztünk.
Kongmin király mongol hercegnőt kapott a Jüanoktól feleségül (ami nem feltétlenül szerencsés, lévén a mongol Jüanokat hamarosan váltja a Ming-dinasztia a szomszédban), akit szenvedélyesen szeretett. Annyira, hogy bár sehogy sem sikerült örököst prezentálniuk, mégsem volt hajlandó második feleséget hozni a házhoz. Hiába esett teherbe végül a királyné, belehalt a szülésbe, a rég várt gyermekkel együtt. Bár második feleséget nem volt hajlandó elvenni a királynéra való tekintettel, Kongmin több ágyast is tartott, köztük a személyi testőrségeként funkcionáló pár fiatalembert is. Egyikük azonban viszonyt kezdett a király egyik (női) ágyasával, ami kiváltotta a felesége halála óta labilis idegállapotú király haragját. Hogy a fiatalember mentse bőrét, pár társával együtt álmában végzett az uralkodóval. Ezek után csoda-e, ha a Jüanokat váltó Mingek a szomszédból igencsak gyanúsan méregették a trónra ültetett 11 éves U királyt (másnéven Woo), lévén nem voltak egészen bizonyosak a Kongmin egyik ágyasától született fiúcska származásában. A történetet a Korjokat követő Csoszonok évkönyvei jegyezték le, és érdemes fenntartással kezelni, hiszen a krónikások a Csoszon hatalomátvétel legitimálását akarhatták láttatni a Korjo-ház megkérdőjelezett erkölcsével.
Ma azon agyaltam még a film kapcsán, hogy fordított esetben - ha a királynő nem kívánná a férfiakat -mennyivel egyszerűbb az örökös kérdése. Neki csak meg kellett volna parancsolnia, hogy most ha tetszik neki, ha nem, örököst fognak gyártani. A királynőnek nem lett volna választási lehetősége, hogy akarja-e a férfit, vagy nem. Egyébként ebben az esetben a királynő - legyen az bármelyik ország uralkodója, a föld bármelyik pontján - biztosan bevállalná egy férfi közelségét, bármennyire is nem kívánja, csakhogy uralkodói kötelességének eleget tegyen. Szerintem a nők sokkal önfeláldozóbbak, hogy megfeleljenek az elvárásoknak.